2008. november 30., vasárnap

az éjszaka puha feketéje
átölel, befogad, meggyógyít,
a fényharapta árnyéksebekre
kertjéből szakított csillagcsokorból
s mesékből kever ki gyógyírt

2008. november 29., szombat

a barack repedten hullik a földre
a hangyák mindjárt ellepik
gyenge vagyok, piszkos, ostoba, gyáva –
sötét van és megint esik

2008. november 28., péntek

jó napot kívánok,
igénybe venném a hirdetett szolgáltatást,
itt van a pénz,
mondják meg, kérem,
nekem,
hogy ki vagyok,
és kérdezném továbbá,
egészen pontosan
mire is szól
az engedély,
hogy megszülettem,
mer’ én nem tudom,
de nem szeretnék kimaradni
semmiből;
mondják meg, kérem,
még azt is, hogy
ki az igazi
– azt mondják nem mindenki az –
és tényleg
meg van írva minden
egy idegen nyelven
a csillagokban meg
a tenyerekben?
és van-e még
valami dolgom,
vagy elég hogy hordom
ezt a súlyt,
ezt a testet,
vagy mondják azt, kérem,
hogy tulajdonképpen
egy magasabb szintről nézve
én nem létezem,
vagy hogy egy sors-féle hatalom
lökdös az utamon,
és miatta van, hogy
minden balul sül el.

2008. november 27., csütörtök

nincsen más
mászkálás
csak a zöldek
üdvözölnek
a fák alatt,
ahol a levegő vastag
láttalak,
ahogy a hajadat mostad
most véget ér
ez a szomorú játék
csak álmodtuk
és nincs meg az ajándék
a lélegzet
nem látszik a télben
az oxigén
nem terjed a vérben

2008. november 26., szerda

a szürkület vattaköpenyében
puha gondolatok szorongatnak,
felfejtik lényem szövetét,
ellágyítanak, s magamra hagynak

2008. november 25., kedd

a régóta hizlalt téveszme,
hogy a lelkem mérlegre tehető,
jól bevált trükkjével érkezve,
hatalmat kínálva jön elő,
hogy a körből
ki ne szálljak,
érezzem: kezemben a szálak,
és szemem kinyitva újra lássam,
hogy magam mennyire megaláztam

2008. november 24., hétfő

dobok ringatják a csípőt
ős-tüzek égnek
istennők lábnyomában
hús-vér tündérek

dallam-manók a hajukban
bukfencet vetnek
karjukra fonódó indán
égnek erednek

a válluk pirinyót moccan
pillanat ér világ-hosszan

csengőkkel rezzen a mellük
harangvirágok
hangszer a testük a lelkük
táncoló lányok

2008. november 23., vasárnap

hiába küzdök a gonosz ellen
saját véremet csapolom
mindenki-minden itt lakik bennem
én állok mindkét oldalon
s a pofonokat is csak én kapom

2008. november 22., szombat

az igazi arany befelé fénylik, kifelé csak melegít

2008. november 21., péntek

frissen lehullott ropogós hóban
a téli égbolt suba-súlya alatt
arcot mosva a csípős levegőben
szorongató reménnyel a szívben

2008. november 20., csütörtök

a szoba könnyel megtelik
már felér a víz a mellemig

2008. november 19., szerda

testem belsejében
a végtelen felé
a világ peremére értem,
ahol megszűnik az út.
lényem atomokra hullva:
kis zacskó üveggolyó –
bolygók lesznek és napok,
ha új világot alkotok

2008. november 18., kedd

inkább fenyőtoboz lennék, vagy ilyesmi,
aminek le kellett volna esni, de fent maradt,
és lengek a szélben és fogom az ágat,
míg a többi már vígan szuszog a hó alatt,
de mindvégig tudnám, hogy jól csinálom:
nem kapaszkodtam hiába –
ha jönnek a hidegek és kezdenek rázni,
belepottyannék a puhába

2008. november 17., hétfő

hazug vagyok,
aljas és csaló,
gyengéken hatalmaskodó;
erőmmel visszaélek,
fénytől, melegtől félek,
sötétségem is véges:
gonoszságom közönséges.

2008. november 16., vasárnap

mikor egész nap esik,
a színek nedvesek és puhák,
az utcán mozgó ruhák;
ágyban iszik teát,
nem kel fel a világ.

2008. november 15., szombat

F. A.

komoly képpel, tudósfövegben
ha mérik, ki a bölcsebb,
a végtelenből a végtelenbe
ki jutott el messzebb,
a bíráknak fügét mutatok,
nekem a kicsik a nagyok
– én bölcs? – csak nevetek –
én a bolond vagyok.

szívem a vezérem,
hasznomat nem nézem,
kenyerem bármikor
álomra cserélem,
ha nem kapok is, adok,
magamnak nem hagyok,
szabadon szeretek:
én a bolond vagyok

2008. november 14., péntek

mintha most éreznék
pedig csak emlékek
néha egy-egy percre
azt hiszem, hogy élek

2008. november 13., csütörtök

terhes magamban-lét
nem várt magzata
szép, asszonyi lényem hímzőkosarában
élet fonala
befúrjuk arconkat a puha éjszakába
selyemszálon csúszunk álomba, halálba

2008. november 12., szerda

anyagot álmodik bennem a tudat.
ha megbotlom benne,
felveszem kezembe,
s festek rá apró, színes virágokat

2008. november 11., kedd

szellemünk két vad csikó a réten,
vagy inkább két gyerek egy nyári délelôtt,
kik nem hallják az ebéd harangját,
mert kutatják a hangyák titkait.

a lelkem ha érzi a lelked,
egy arc és egy patak fürdetik egymást.
külön az arc se, a víz se szép,
de gyönyörű az arc a víztükörben.

a testünk két külön világ,
más csillagokkal, az erő más pályáival
– s az atomi rendet még vágyban sem hágjuk át –
de ha megérint a másik univerzum,
a semmiből tejút születik
a tenyere nyomán

2008. november 10., hétfő

apró, kékes fények
az ujjaim nyomán –
a halál fémes íze
bátorságot ad

2008. november 9., vasárnap

fekete vénasszony botja kopog
a rokka forog
a rokka forog

2008. november 8., szombat

mikor a nap lehull
és elengedi aratni az árnyakat,
lemossák a testről,
amit kiadott, s mi ráragadt.
lefektetik, betakarják,
elfelejtik, nem akarják.
rend lesz újra:
fenn a fenn és lenn a lenn –
szürke béke,
mozdulatlan, fénytelen.

2008. november 7., péntek

metamatematika

életünk legkisebb, közös és többszörös –
így szabta ránk a Legnagyobb Közös Osztó

2008. november 6., csütörtök

sötét felhő oson,
alatta kertek,
zsebében hideg szél
és szobábantartó-cseppek.
komisz terve majdnem észrevétlen,
de a kutyahad riadót ugat:
fogják meg, tolvaj! a hátán
épp most viszi a nyarat!

2008. november 5., szerda

találós kérdés

világot jött megváltani
az életet széthinteni
míg a magasból a mélybe ér
apróságát felismeri
szárnyalásából megpihen
lázat simít a hűvöse
megöregszik és elfolyik
formája sincs és nyoma se
az újak, a frissek mögötte
elmossák eltűnt vonalát
elolvad és beteljesül
újra éled a körön át

2008. november 4., kedd

mint csimasz, fordul ki a mélyből,
gennyszínű, ráncos a bőre,
kínlódva, vaksin keresgél,
szánnám, ha nem félnék tôle.

ott jár a kapu előtt már –
hiába, nem jut át rajta.
vergődik kettészakítva,
nem tudja, hol van a párja.

felém fordul most a démon,
rémülten, bénultan fekszem,
bogár a fénybe, belém száll,
árnyékát kutatja bennem.

2008. november 3., hétfő

a kövek, mikor a tóba hullnak
dehogy akarják bántani –
mégis csobbannak, hullámot vernek:
energiát adnak neki

2008. november 2., vasárnap

J. M.

szeme bogarában
fekete tűz táncol,
gondolata paripa –
a patája lángol

lelke madár szárnyakon
felhők fölé lebben:
se sólyom, se szirti sas
nem repülhet szebben

szíve fényes napocska
puha sugarakkal,
szeretete melegét
osztja két marékkal

testvérkéi megjelölték,
ha eljönnek, megismerjék:
tenyerébe csillagot
rajzoltak az angyalok

2008. november 1., szombat

népdal

szédítő az örvény, amit látunk,
ember-lélek szélére ha állunk,
lábujjunkkal kapaszkodva pislogunk a mélybe:
jaj, ha oda beleesnénk, az mindent megérne!