beszélgetünk szépen
villanyfény alatt
kultúremberek
kicsit remegek csak
mint ha műtenek
hasfalam átvágva
ömlik a belem
de nem mutatom
két karom keresztben
a mellkasomon
talán nyitni kéne
legyen párbeszéd
csakhogy rettegek
kis golyókra hullok
ha felelengedek
legurulok majd a
padlóréseken
azon véresen
s Tóbiást nem szedik
össze sohasem
2010. október 8., péntek
2010. május 26., szerda
reggel a tündérek
reggel a tündérek haja kócos
félig az örökben, félig a mában
éji magányban kihűlt szivem éled
lágy mosolyuk sugarában
félig az örökben, félig a mában
éji magányban kihűlt szivem éled
lágy mosolyuk sugarában
2010. május 10., hétfő
2010. május 6., csütörtök
átlagos példánya vagyok egy fajnak
átlagos példánya vagyok egy fajnak,
mely arra költi kincseit s bölcsei éveit,
hogy szerkezetet gyártson,
mi tízezreket öl, de százezreket nyomorít
és nyomort örökít
átlagos példánya vagyok egy fajnak,
mely utódát alázza, kínozza, megveti,
kis testét rúgja, tapossa, öklözi,
forrázza, szúrja, égeti,
és megváltás, ha megöli
átlagos példánya vagyok egy fajnak,
mely újszülött koponyát abroncsba szorít,
mert koldusként a nyomorult így nagyobbat szakít
átlagos példánya vagyok egy fajnak,
mely örömét a mások kínján át élvezi,
furfangos gépekkel bolygóját megtöri,
kegyetlen elméje magasba emeli,
s végül csak fajtársát s önmagát félheti
átlagos példánya vagyok egy fajnak,
átlagpéldány, jó és rossz, mint bárki más
s a hegylejtői küszöbön most összeér
a külső s belső reménytelen zokogás
mely arra költi kincseit s bölcsei éveit,
hogy szerkezetet gyártson,
mi tízezreket öl, de százezreket nyomorít
és nyomort örökít
átlagos példánya vagyok egy fajnak,
mely utódát alázza, kínozza, megveti,
kis testét rúgja, tapossa, öklözi,
forrázza, szúrja, égeti,
és megváltás, ha megöli
átlagos példánya vagyok egy fajnak,
mely újszülött koponyát abroncsba szorít,
mert koldusként a nyomorult így nagyobbat szakít
átlagos példánya vagyok egy fajnak,
mely örömét a mások kínján át élvezi,
furfangos gépekkel bolygóját megtöri,
kegyetlen elméje magasba emeli,
s végül csak fajtársát s önmagát félheti
átlagos példánya vagyok egy fajnak,
átlagpéldány, jó és rossz, mint bárki más
s a hegylejtői küszöbön most összeér
a külső s belső reménytelen zokogás
2010. február 2., kedd
fájdalom markában nem őrülök meg
éles kövére nem rogyok
nem vergődök, hogy eresszen végre
sebet magamra nem rovok
tompa vagyok, a semmibe hullva
nem zuhanok, csak puffanok
nem érzek semmit, béna vagyok mint
télen a fagyott rovarok
vaksötét egembe belefulladtak
meghaltak mind a csillagok
mivolt-milesz is annyira mindegy
de tán egy éjjel még álmodok
éles kövére nem rogyok
nem vergődök, hogy eresszen végre
sebet magamra nem rovok
tompa vagyok, a semmibe hullva
nem zuhanok, csak puffanok
nem érzek semmit, béna vagyok mint
télen a fagyott rovarok
vaksötét egembe belefulladtak
meghaltak mind a csillagok
mivolt-milesz is annyira mindegy
de tán egy éjjel még álmodok
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)