félreállnak-e a felhők előlem
ha tovalovagol a lélek belőlem?
sejtem, sejtjeim közül
az elektromosság kisül
egészen
hogy minden furcsa gondolat,
érzés és tapasztalat
enyésszen
belefelesel a lélek a képbe?
befele lesel ilyenkor az égbe?
látszik ekkor mind a múlt?
viszi, amit megtanult
a lélek?
magam gyúrta árnyaim
nyesik le a szárnyaim
ha félek?
fülembe sziszeg a fűszálak nesze
bekebelezett a természet, nesze
fekszem mozdulatlanul
várok változatlanul
a fényre
pitypang bóbitája száll
nem kíváncsi senki már
a tényre
2012. október 18., csütörtök
2012. október 8., hétfő
2012. szeptember 21., péntek
2012. augusztus 6., hétfő
2012. augusztus 5., vasárnap
2012. július 24., kedd
2012. július 4., szerda
enyém se volt és itt hagyott
már túl van hét határon
itt hagyta nyitva az ablakot
hogy hátha visszavárom
becsapott, elárult, meglopott
elvitte azt is, mit ő hozott
enyém se volt, mégis itt hagyott
már túl van hét határon a régi álmom
tudtam, hogy egyszer elszelel
hogy virtuális minden
annyira akartam hinni őt
hogy már nem hittem bennem
ami ezt tartotta, elkopott
talán még jobb is, hogy elhagyott
bezárom inkább az ablakot
nehogy már visszaszálljon a régi álmom
már túl van hét határon
itt hagyta nyitva az ablakot
hogy hátha visszavárom
becsapott, elárult, meglopott
elvitte azt is, mit ő hozott
enyém se volt, mégis itt hagyott
már túl van hét határon a régi álmom
tudtam, hogy egyszer elszelel
hogy virtuális minden
annyira akartam hinni őt
hogy már nem hittem bennem
ami ezt tartotta, elkopott
talán még jobb is, hogy elhagyott
bezárom inkább az ablakot
nehogy már visszaszálljon a régi álmom
2012. június 29., péntek
2012. március 19., hétfő
van egy kis kert, hova tündérek járnak
nem mesetündérek, valódik, bátrak
hiába mutatják a nagyvilágnak
a kert helyén csak gyomokat látnak
szívüket adják át kis falatokban
nem tudják mások, hogy mi finom abban
érzik hogy itt most varázslat történt
nyújtják a tányéruk a repetáért
attól tündérek, hogy be mernek menni
fel mernek venni, le mernek tenni
be mernek nézni a varázstükörbe
árnyékuk körül táncolnak körbe
tudják, hogy élnek, s az élet durva
tudják, hogy egymásra vagyunk utalva
gyereket nevelnek, ha úgy hozza sorsuk
de lehet, hogy mégse, mert túl sok a dolguk
ezek a tündérek büdösek néha
éhesen kotornak a vasfazékba
fáradtan dőlnek le az árokparta
amihez nyúlnak, az meg van kavarva
ebédet főznek vagy verseket írnak
s ha egyikük elmegy, hát sokáig sírnak
nem mesetündérek, valódik, bátrak
hiába mutatják a nagyvilágnak
a kert helyén csak gyomokat látnak
szívüket adják át kis falatokban
nem tudják mások, hogy mi finom abban
érzik hogy itt most varázslat történt
nyújtják a tányéruk a repetáért
attól tündérek, hogy be mernek menni
fel mernek venni, le mernek tenni
be mernek nézni a varázstükörbe
árnyékuk körül táncolnak körbe
tudják, hogy élnek, s az élet durva
tudják, hogy egymásra vagyunk utalva
gyereket nevelnek, ha úgy hozza sorsuk
de lehet, hogy mégse, mert túl sok a dolguk
ezek a tündérek büdösek néha
éhesen kotornak a vasfazékba
fáradtan dőlnek le az árokparta
amihez nyúlnak, az meg van kavarva
ebédet főznek vagy verseket írnak
s ha egyikük elmegy, hát sokáig sírnak
2012. február 4., szombat
2012. február 1., szerda
a sohasem után, a seholsem mögött,
a kifelé sötét tükörfalak között
az ádehogy ölén, a száz pecsét alatt
az idő nem telik, szilárd a gondolat
az esték ölelők, mézízűk, fényesek
a fényben lüktető, ragyogó fétisek
a hajak kócosak, a szagok édesek
az ajkak csillogók, a szemek éhesek
lustán nyújtózkodik, dorombol, hempereg
a lábadhoz simul a lelkiismeret
mint macska a napon, szemét lehunyva ül
dorombol egy kicsit, aztán elszenderül
az éjjeli sötét nem nyomja válladat
nem felelsz semmiért, nincs, csak a pillanat
nincs, csak a lüktetés, az élet dallama
virágok illata, csavargók otthona
az óra éjfélt üt, a varázs véget ér
a hintó csak egy tök, a hat ló hat egér
lángpallos hegyével térképet rajzolunk
a kertből elmegyünk, máshova tartozunk
itt is van napkelte, itt is van alkonyat
kilégzés-belégzés, visszük a súlyokat
orrhangú gitáros hamiskás éneke
álmatlan nappalok, másnak az élete
a kifelé sötét tükörfalak között
az ádehogy ölén, a száz pecsét alatt
az idő nem telik, szilárd a gondolat
az esték ölelők, mézízűk, fényesek
a fényben lüktető, ragyogó fétisek
a hajak kócosak, a szagok édesek
az ajkak csillogók, a szemek éhesek
lustán nyújtózkodik, dorombol, hempereg
a lábadhoz simul a lelkiismeret
mint macska a napon, szemét lehunyva ül
dorombol egy kicsit, aztán elszenderül
az éjjeli sötét nem nyomja válladat
nem felelsz semmiért, nincs, csak a pillanat
nincs, csak a lüktetés, az élet dallama
virágok illata, csavargók otthona
az óra éjfélt üt, a varázs véget ér
a hintó csak egy tök, a hat ló hat egér
lángpallos hegyével térképet rajzolunk
a kertből elmegyünk, máshova tartozunk
itt is van napkelte, itt is van alkonyat
kilégzés-belégzés, visszük a súlyokat
orrhangú gitáros hamiskás éneke
álmatlan nappalok, másnak az élete
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)