reggel a tündérek

reggel a tündérek haja kócos
félig az örökben, félig a mában
éji magányban kihűlt szivem éled
lágy mosolyuk sugarában

Ha megérnek bennem a gondolatok,
hogy ki vagyok én és mit akarok,
az új ösvényre ha ráfordulok,
megújulok és megtisztulok,
megváltozok és meggyógyulok.

átlagos példánya vagyok egy fajnak

átlagos példánya vagyok egy fajnak,
mely arra költi kincseit s bölcsei éveit,
hogy szerkezetet gyártson,
mi tízezreket öl, de százezreket nyomorít
és nyomort örökít

átlagos példánya vagyok egy fajnak,
mely utódát alázza, kínozza, megveti,
kis testét rúgja, tapossa, öklözi,
forrázza, szúrja, égeti,
és megváltás, ha megöli

átlagos példánya vagyok egy fajnak,
mely újszülött koponyát abroncsba szorít,
mert koldusként a nyomorult így nagyobbat szakít

átlagos példánya vagyok egy fajnak,
mely örömét a mások kínján át élvezi,
furfangos gépekkel bolygóját megtöri,
kegyetlen elméje magasba emeli,
s végül csak fajtársát s önmagát félheti


átlagos példánya vagyok egy fajnak,
átlagpéldány, jó és rossz, mint bárki más
s a hegylejtői küszöbön most összeér
a külső s belső reménytelen zokogás

ablakon át bezuhannak
nehéz illatok
ez a mélység feneketlen
mégis itt vagyok