beszélgetünk szépen
villanyfény alatt

kultúremberek
kicsit remegek csak
mint ha műtenek

hasfalam átvágva
ömlik a belem

de nem mutatom
két karom keresztben
a mellkasomon

talán nyitni kéne
legyen párbeszéd
csakhogy rettegek

kis golyókra hullok
ha felelengedek


legurulok majd a
padlóréseken
azon véresen

s Tóbiást nem szedik
össze sohasem