szólít az erdő, nyílnak az ágak
a mély sötétbe hívnak az árnyak
szőnyegként vár a
lomha kék pára
nem sejtem, merre az út, de a lábam látja
lápisz nyakékem bokorág foglya
őrt álló gallya palástom fogja
mind el kell hagynom
tovább kell adnom
a sötét nővér elé meztelen kell jutnom
duzzad az este, sötétje tágul
a könnyű bársony mögöttem zárul
mindegy, ki voltam
mindenki voltam
ismerős mindegyik íz a varázsitalban
már nem is érzem, hogy átjutottam
a testem bábu, kőmozdulatlan
aprócska dallam
jár a nyomomban
csak mint az érfalakon a vér ha surran
A dallam, ami a verset vezette, Lhasa de Sela: Con toda palabra c. dala. A videót ma láttam először, a verset évekkel ezelőtt írtam. Azt hiszem, hasonló helyeken jártunk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése