mennyit küzdök ellened!
mégis látnom engeded
tavasszal az első fényes rügyeket.
túlkiabálom hangodat,
ha fáradok, mégis érzem
támasztó karodat.
bár lennék bölcs, mint a kő
engedelmes, mint az elemek
de mégis én kaptam a többet,
mert akarva is egy lehetek veled
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése