körbeölelsz puhasággal
kis takarót igazítasz
az arcod kis arcok napja
mind a te fényedet issza
közben egy sötét szobában
magára hagyottan szenved
gondoskodást könyörögve
zokog a gyermek benned

régi betűkkel rótt lapok susogása, puha léptek nesze befelé, elfeledett erdő mélyi tisztás, alga lepte kincs a víz alatt, múlhatatlan mámor a gyengeségben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése