két marékkal szórja az est a harmatot
s az erdő szagát a térdemre ülteti.
honnan tudja vajon, hogy én vagyok,
aki az esőt sírja, a szelet melengeti?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
régi betűkkel rótt lapok susogása, puha léptek nesze befelé, elfeledett erdő mélyi tisztás, alga lepte kincs a víz alatt, múlhatatlan mámor a gyengeségben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése