megáll előttem némán
habokból született testtel
pillantásával lázasra csókol
átölel a nyári reggel
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
régi betűkkel rótt lapok susogása, puha léptek nesze befelé, elfeledett erdő mélyi tisztás, alga lepte kincs a víz alatt, múlhatatlan mámor a gyengeségben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése