amikor erdők suttognak be az ablakon,
hogy megmondják: késett megint az este,
fáradtan szájamba veszem a Napot
és a takaró alatt
sírva olvasom a verseket
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
régi betűkkel rótt lapok susogása, puha léptek nesze befelé, elfeledett erdő mélyi tisztás, alga lepte kincs a víz alatt, múlhatatlan mámor a gyengeségben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése