mint csimasz, fordul ki a mélyből,
gennyszínű, ráncos a bőre,
kínlódva, vaksin keresgél,
szánnám, ha nem félnék tôle.

ott jár a kapu előtt már –
hiába, nem jut át rajta.
vergődik kettészakítva,
nem tudja, hol van a párja.

felém fordul most a démon,
rémülten, bénultan fekszem,
bogár a fénybe, belém száll,
árnyékát kutatja bennem.