harmatos réten futok át mezítláb
fűben alvó tövis útam állja
életem sűrű patakokban ömlik
friss sebeimből
fájdalommal tele lépteimmel
feltörő bércek magasára hágok
lüktetését keserű sebemnek
már alig érzem
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése