utolsó lélegzet, táncol egy porszem.
látom az arcom kimeredt mását.
érzem, ahogy már nem marad semmi,
érzem a pillanat holt puffanását,
rózsaszín és hamuszín között
az áttetsző, lüktető, vékony hártyát -
s érzem, milyen kicsin is múlik,
hogy melyikünk húzza a vesztes kártyát