ahogy a diót töröm,
úgy írok verseket.
nagy roppanással törik
a csont, héj,
s már látom, fényes-e
– hulljon a férgese –
de finoman bontom tovább,
a bele egész maradjon,
ne vegyen, adjon,
végül ráfújok, ahogy
Isten a lelket lehellte,
s ha ott van - ott vagyok benne,
még sokáig cirógat
kesernyés íze