2009. január 28., szerda

hegytetőn a hó ha ébred
tiszta, mint egy angyal szárnya
alighogy életre enged
a föld sötét mélye várja

magot duzzaszt láthatatlan
szövet feszül, csíra pattan
virág nő a varázsüstből
kibújik a meleg földből

mire új magokat érlel
- akik megint vízre vágynak -
a hegyre az őszi széllel
újra páracseppek szállnak


a kör akár ördögi kör is lehet
a spirál magasba és mélybe vezet

Nincsenek megjegyzések: