2012. október 18., csütörtök

félreállnak-e a felhők előlem
ha tovalovagol a lélek belőlem?
sejtem, sejtjeim közül
az elektromosság kisül
egészen
hogy minden furcsa gondolat,
érzés és tapasztalat
enyésszen

belefelesel a lélek a képbe?
befele lesel ilyenkor az égbe?
látszik ekkor mind a múlt?
viszi, amit megtanult
a lélek?
magam gyúrta árnyaim
nyesik le a szárnyaim
ha félek?

fülembe sziszeg a fűszálak nesze
bekebelezett a természet, nesze
fekszem mozdulatlanul
várok változatlanul
a fényre
pitypang bóbitája száll
nem kíváncsi senki már
a tényre

Nincsenek megjegyzések: