szabadban aludni
a zöldek
a mély sárgák
a mocorgó árnyak között
zsongó illatokba takarózva
a zümmögés ölén
egyedül, mint a Föld
szuszogva, ki-be,
mint a tengerek
s ha jön a mindent elsimító
puha sötét
csak feküdni tovább
míg széthord a hangyanép
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése