rögös, fekete föld vagyok
bomló tetemek rejteke
bepiszkolom, aki megérint
de belőlem sarjad a világ élete
kivirágzik belőlem a szépség
templomi halkan, elpirulva bámulod
hogyan fest rám gyöngypalástot,
koronát és szárnyakat
a szív hangjától fényben zsongó pillanat