életünk legkisebb, közös és többszörös –
így szabta ránk a Legnagyobb Közös Osztó
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
régi betűkkel rótt lapok susogása, puha léptek nesze befelé, elfeledett erdő mélyi tisztás, alga lepte kincs a víz alatt, múlhatatlan mámor a gyengeségben
3 megjegyzés:
Nahát, itt továbbra is teremnek a versek!
Ez itt meg milyen szellemes!
Na, képzeld, már ezt elő is adtam itt családi körben. Sikere volt ám.
látom, költészet napja volt nálad :)
különben gondoltam, hogy Adélnak ez bejön ;)
Megjegyzés küldése